Tegnap az anyám hívott, hogy segítsek ételkészítésben. Duzzogva mentem a konyhába, amikor meg nem pillantottam az asztalon egy fél madármellet. Nehéz elképzelni, miért, de beindult a nyálelválasztásom. A nyers hús annyira csábít, mint a macskáinkat.. Ott kőröztek az asztal körül, engem a méretem akadályozott meg ebben, ígyhát leültem a hús közelében. Anyám semmit nem tud, csak vágja, vágja.. Rózsaszín és zamatos. Egyszerre keményen ellenáll, majd hirtelen megadja magát a szádban.. Önmagában nem jó, picit meg kell sózni...
Készült vagy háromféle étel hétvégére, én készítettem a paprikába töltendő keveréket. közben bőszen kóstolgattam is hozzá a fűszeres, tojásos, sós húst..
Néha arra vágyok, hogy egyedül éljek, csak ezért az élvezetért, amikor senki se nézne furcsán rám.
Néha felmerül bennem, hogy beteg vagyok.. Most is, ahogy írok, kezdek megéhezni, és vágyom arra a sós nyers húsra... :(
Nem most kezdőtött ez a vágy, és nem hiszem, hogy csak úgy elmúlna. Nem is akarom, hogy elmúljon. A nyers máj is finom, a csirkéé jobb, mint a pulykájé.. Egyelőre ennyit..
